Magyar mozgókönyvtár történelem

  1. Három korszakra bontható a hazai mozgókönyvtári történet:
    Egy rövid időszak a II. világháború után, mikor több fiókkönyvtár is megsemmisült, melyeket mobil könyvtárakkal, villamosokkal pótoltak.
  2. Az 1970-1980-as évek, Budapesten kívül több településen (Érd, Cegléd, Pécs) is buszok segítségével oldották meg az olvasnivalók eljuttatását a környező településekre.
  3. 2004 utáni időszak, a KSZR lehetőségeit kihasználva indultak el a buszok, először az Edelényi és Encsi kistérségben, majd 2010-ben Pécsen.

Állatkerti mozgókönyvtár 1914 – 1918

Az állatkerti mozgókönyvtár volt az első ilyen jellegű kezdeményezés Magyarországon, kicsivel több mint 100 esztendővel és két világháborúval ezelőtt. Lendl Adolf, az állatkert igazgatója és Szabó Ervin könyvtárigazgató remek szakmai és emberi kapcsolatban álltak egymással. A két közművelődési intézmény 1914-ben valósította meg a mozgókönyvtárat az állatkertben, melyet csakis állatkerti bérlettel lehetett kölcsönözni, de azokat a főbejáratnál le is kellett adni, a könyveket csak az intézményen belül lehetett olvasni. A külön erre a célra épített kiskocsit először egy, majd később két ceyloni törpeszamár húzta. Az első világháborúig működő könyvtár állományát a népszerűsége miatt gyorsan emelni kellett a kezdeti 200-ról 500-ra, melyek között szépirodalmiak és ismeretterjesztők is akadtak. A mozgókönyvtár az első világháború végéig működött, melynek kocsija sajnos megsemmisült azóta, csak néhány fénykép maradt meg erről a szolgáltatásról. 1945 nyarán egy rövid időre újra megpróbálkoztak vele.

 

Könyvtárvillamos Budapesten 1945 – 1969

Lelkes könyvtárosok már a harmincas években előálltak az ötletükkel, hogy akár közművelődési feladatokat is elláthatnának a villamosok. Akkor ez az ötlet nem került megvalósításra. Budapest ostroma után az „olvasó nép” a propaganda fontos elemévé vált, így az ötlet nyitott ajtókra talált, melynek legfőbb szószólója dr. Fort Sándor könyvtári főtiszt volt. Ehhez valószínűleg az elpusztult budapesti könyvtárak hiánya is kellett. Vas Zoltán főpolgármester parancsára két villamoskocsit kellett a könyvtárosok rendelkezésére bocsájtania a fővárosi közlekedési társaságnak (BSZKRT), ami nem is volt olyan egyszerű, hiszen a vállalatnak égető jármű hiánya volt (a hálózat 77 százaléka volt épp, a járművek 60 százaléka üzemképes). A két villamos, amik még a 19. században készültek, is sérült volt, a belső rendbehozatalt néhány könyvespolccal megoldották.
Az Orczy téri Baross kocsiszínben, majd később a kelenföldiben, biztosított a BSZKRT raktárhelyiséget a három villamos állományának, mely az egyik forrás szerint 2000 a másik szerint 3000 kötet volt villamosonként.

Egy nagyszabású, háromnapos rendezvénnyel kötötték össze az indulást. A Szabad Könyv Ünnepének utolsó napján, 1945. július 23-án indult útjára az 1. számú Mozgókönyvtár, melyet egy héttel később követett a kettes számú. A harmadik számúra 1946. január 28-ig kellett várni.

Útvonalak:
1. számú Mozgókönyvtár (vezető: Kolozsvári Géza): Bosnyák tér és Béke tér
2. számú Mozgókönyvtár (vezető: Sárosi Istvánné): Kőbánya Liget tér és kispesti villanytelep
3. számú Mozgókönyvtár (vezető: dr. Kolozsvári Gézáné dr. Schöner Magda): Török utca, Lejtő út és Albertfalva-kitérő

A szerényebb választék ellenére rendkívül sikeresnek mutatkoztak a villamosok, több beiratkozás és kölcsönzés volt ezeken, mint a fiókkönyvtárakban, még úgy is, hogy csak három hétig lehettet kölcsönözni a két regényt és egy ismeretterjesztő művet. Heti kétszer, három-három órán át használhatták a felhasználók a mozgókönyvtárakat. 1945-ös statisztika szerint az első 1052, a második 938 kölcsönzőt fogadott, leginkább a szépirodalmat használva. Az újdonság varázsa pár éven belül elmúlt, annak ellenére, hogy a villamosok már Újpestre, Pestlőrincre, Pestimrére, a kőbányai temetőhöz, Kelenföldre

és a János kórházig is elvitték a könyveket. A csökkenés köszönhető volt az újonnan nyíló fiókkönyvtáraknak, a szűkös választéknak, s leginkább a szakszervezetek által létesített munkahelyi könyvtáraknak.
1955-ben meg szüntették az egyiket, 1965-ben már csak egy járt, 1969-ben már az utolsó villamost is megszüntették. A szakma a mozgókönyvtárakat továbbra is hasznosnak vélte és egy másik módját választotta a folytatásnak, mely a „bibliobusz” volt, ami akkorra már világszerte elterjedt, Prágában már 1948-tól működött. Az első buszt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár indította 1973-ban, mellyel elsősorban az újonnan átadott lakótelepeket célozta meg.
Az első és második mozgókönyvtárak BLVV, a harmadik pedig BKVT F típusú kocsikból lettek átalakítva. 1949-ben a hármas számú is BLVV kocsi lett, elődjét visszaállították a forgalomba.

Egy pár pillanatig feltűnik a 2. számú Mozgókönyvtár a Két emelet boldogság című 1960-as filmvígjátékban.

 

Bibliobusz

Az első igazi bibliobusz 1973. február 6-án indult el Budapesten, majd az ottani indulást egy évvel követte az első vidéki, méghozzá Pécsen, 1974. április 2-án. 1976-ban indult a második budapesti, 1977-ben a kaposvári (2500 kötetes), 1978-ban az érdi. Ezek átalakított buszok voltak, az első igazán könyvtárbusznak épült jármű a székesfehérvári Ikarus gyárban készült és 1983-ban adták át. Ez a busz Ceglédre került, melyet 1987-ben még két másik követett.
„A bibliobuszok kivétel nélkül a város, városkörnyéki, illetve a vállalati belső telephelyi ellátást voltak hivatottak segíteni. Az átalakított, felújított alvázra és motorra épített gépjárművek sehol sem tudták teljesíteni a szolgáltatás rendszerességéből fakadó kívánalmakat. Rengeteg volt a meghibásodás miatti leállás, kimaradás. A működő buszok télen hidegek, nyáron elviselhetetlenül melegek voltak. Működtetésük szakmai szervezési gondokat is felvetett, hiszen a buszokra kerülő állomány mellett a továbblépéshez egyre inkább szükség lett volna egy folyamatosan gyarapodó, gazdagodó és megfelelően feltárt háttér állományra, s a speciális munkarendű és szakértelmű személyzet biztosítása is problémákat okozott. A műszaki gondok, a magas üzemeltetési költségek és a speciális szakmai kívánalmak megteremtésének nehézségei hamarosan a buszüzemeltetések megszüntetéséhez vezettek.”
Egyedül az 1983-ban átadott és 1984. június 6-tól szolgálatban lévő ceglédi busz élte meg az ezredfordulót, majd a fenntartó önkormányzat szűkülő anyagi lehetőségei miatt 2012-ben megszüntette ezt a könyvtári szolgáltatást. 2013 nyarán a ceglédi Budai úti Gyógyfürdőben mint „Nosztalgia strandkönyvtár” jelent meg a busz és várta augusztus 31-ig minden nap a strandolókat. A kitelepülést a Kossuth Művelődési Központ és könyvtár munkatársai és diákmunkások segítségével került megvalósításra.

2004-ben egy átalakított Ford Transit segítségével kezdték el a mozgókönyvtári szolgáltatást az Edelényi kistérségben. A legnehezebb időszak az a négy hónap volt, mikor a Fordot már kivették a forgalomból és az új jármű, egy Mercedes Sprinter, még nem állt rendelkezésre. Ekkor a sofőr saját Suzuki Swiftjét használták. Az első „újkori” mozgókönyvtár Győrben került átadásra, 2006-ban, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár részére. Ebben az évben indult az Encsi kistérségi mozgókönyvtári szolgáltatás is. Ugyancsak 2006-ban indult el újra Pécsen a könyvtárbusz, melyet 2010-ben követett. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár könyvtárbuszát 2014. március 31-én adták át.

Felhasznált irodalom:
Tóth Máté: Könyvtárbusz-szolgáltatások Magyarországon
Állati (jó) könyvtár
A könyvtár csönget egy picit
Könyvtárvillamosok Budapesten – Útikalauz nélküli járat
A BVV Bb és C típusú motorkocsijai
Tóth Máté: A könyvtárbusz a kistelepülések ellátásában Múlt és jövő között – a szombathelyi konferenciától a győri könyvtárbuszig
Fehér Miklós: Kistelepülések könyvtári ellátása. Helyzetkép és szakirodalmi szemle
A könyvtár részlegei
Nosztalgia strandkönyvtár nyílt a Termálfürdőben